A prosztata anatómiai felosztása

A prosztata anatómiai viszonyainak első, részletes 1912-ben közzétett leírása öt lebenyre osztotta a dülmirigyet. Újabban, a módosított felosztás alapján a prosztata szöveteit alkotó sejtek típusa alapján több zónára osztják a prosztatát.

Ez a McNeal-féle anatómiai felosztás három (centrális, átmeneti és perifériás) zónára osztja a prosztata mirigyállományát, ezen kívül egy nem-mirigyes régiót (elülső rostos-izmos stroma) is megkülönböztet.

A dülmirigy tömegének mintegy 25%-át alkotó centrális zóna övezi a ductus ejaculatoriusokat (here kivezetőcsöveinek és az ondóhólyagoknak a közös kivezetőcsövei). A centrális zónában ritkán (az esetek legfeljebb 5-10%-ában) képződik prosztatarák.

Az átmeneti és a perifériás zónaprosztata-prosztatavizsgalat-04

A prosztata tokjának leggyengébb pontjai azok, ahol az ondóhólyagok és az ondóvezetékek belépnek a centrális zónába. Élettani körülmények között az átmeneti zóna a dülmirigy tömegének mindössze 5%-át alkotja. A prosztatarákok 10-20%-ka keletkezik ebben a zónában. A prosztata mirigyállományának mintegy 70%-át a perifériás zóna adja, ebben a zónában alakul ki a prosztatarákok kb. 80 %-ka.

A dülmirigy McNeal-féle zónákra osztása jelentős előnyökkel jár.

A különböző szövetekről eltérő módon verődnek vissza az ultrahang hullámok, ezért a prosztata zónái gyakran transrectalis ultrahangvizsgálattal is azonosíthatók, sőt, az egyes zónákban kialakult rákos daganatok is felismerhetők.

Ily módon a betegség kórjóslatára is következtethetünk, hiszen a különböző zónákban kialakult daganatok jellemzői gyakran bizonyos alapvető kategóriákba sorolhatók. A centrális és az átmeneti zónában kialakult karcinómákra a csekély malignitás (“rosszindulatúság”) a jellemző, a perifériás zóna rákjának kórjóslata a legkedvezőtlenebb.

loading...

Nincs még hozzászólás!

Szóljon hozzá, most: beszélgetés megkezdése.

Kérjük mondja el véleményét!